Húsvét 3. vasárnapja

 2010.04.18. 00:59

Uram, tanítványaid negyven nap esélyt kaptak, hogy meggyőződjenek a feltámadásról olyan erővel, amellyel a vértanúságig képesek lesznek kitartani Krisztus mellett. Mi magunk sem kaptunk több esélyt, mindössze negyven napot mennybemeneteledig, hogy egyházad liturgiájában szemlélhessük a feltámadás valóságát. A mai evangéliumban a Genezáret-tó partján jelensz meg tanítványaidnak és együtt étkezel velük. Nem azért, mert feltámadott tested megéhezik, hanem mert ők éheznek arra a bizonyosságra, hogy feltámadott tested valóságos. Add meg nekünk, hogy a szentmise élménye olyan erővel mélyítse el bennünk feltámadásod világosságát, hogy élve vagy halva, de ennek az örömhírérnek szenteljük életünket. Ámen.

 

A feltámadás utáni csodálatos halfogás felveti a kérdést: miért törődik még Jézus a földi életünkkel? Legnagyobb csodája a feltámadás volt, ezt már úgysem lehet felülmúlni, miért tesz ismét csodákat?

Kérdezzük meg magunktól:

  1. Jézus szeretne jelen lenni kötelességeimben, földies nehézségeimben, nem akarom-e én magam kizárni ezekből?
  2. Ő a halálból valóságosan feltámadt, hogy megadja nekem a lélek feltámadásának lehetőségét. Feltámadott, azaz tiszta, reményteli lélekkel élek-e?
  3. Látjuk, hogy a Mester a halál felett is Úr, elfogadom-e Tőle a hatalmából eredő hétköznapi csodákat, jeleket is?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

 

Weöres Sándor (1913-1989)
 
ÖRÖK PILLANAT
 
Mit málló kőre nem bizol:
   mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
   mely kilóg az időből,
 
mit kő nem óv, megőrzi ő,
   bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
   ő maga az öröklét.
 
Mint fürdőző combját ha hal
   súrolta s tovalibbent --
így néha megérezheted
   önnön-magadban Istent:
 
fél-emlék a jelenben is,
   és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
   még innen a halálon.