Valamit tisztázzunk! Mindaz a logikátlanság, etikátlanság és emberellenesség, ami a mai neoliberalizmusban, azaz az ún. liberálisok véleményformálásában fellelhető, a leghatásosabb módon úgy kerül leplezésre, hogy az általuk képviselt véleményt magától értetődőként, evidenciaként, alapként tálalják. Aki ettől eltér, az címkézésre (náci, antiszemita, rasszista, stb.) ítéltetett.

Holott a mai neoliberalizmus légből kapott, egy-két vezérlőpult mellett kigondolt, mondvacsinált ál-elvekből dolgozik. Nincs múltja, tapasztalata, érettsége, történelmi igazoltsága mindannak, amit tanít, mindazzal szemben, amit elvet: ami a nemzet, a család, a keresztény erkölcs, a valódi evidenciák kikristályosodott, társadalmakat, és személyi méltóságot fenntartó fogalomkincse.  Embercsoportokkal, társadalmakkal, magával az emberrel kísérletezik, ezt pedig emberkísérletnek hívják. Ráadásul mindezt úgy teszi, mintha hangoskodása valami klinikailag tesztelt folyamara építene, de gyökerei a felvilágosodásnak nevezett, francia forradalmat előkészítő ideológiára vezethetők vissza. Bár minden nézetrendszer erőltethető, a belőle kinövő társadalmi változás azonban vagy fennmarad, vagy megbukik, ez pedig az illető ideológia értékelését jelenti. A francia forradalom megbukott, csak az ipari fejlődés eredményezte polgárosodás maradt meg belőle, de ez nélküle is kialakult volna. Mindezt azóta több történelmi folyamat is alátámasztotta.

A liberalizmus mai formája tehát érvénytelen. Ezért kell erőltetni egészen addig, hogy evidenciaként, gondolkodási alapként jelenítsék meg követői, ami olykor a legteljesebb gondolati terror formáját ölti magára. Ettől a ponttól pedig teljes önellentmondássá válik.