dsc_0357.jpg

Katonakoromban megtanultam, hogy a védekező kézigránát romboló ereje többszöröse a támadó gránáténak, hiszen a lövészárokba szorult ember nagyobb bajban van, ha őt támadják. Árokba szorult egy ideológiai-politikai vonulat, amely arra építkezett, hogy ha elbutít, felszínes gondolkodásúvá tesz nagyobb tömegeket, akkor könnyebben manipulálhatja őket. Sőt, még valamiféle ál-erkölcsiséget és öntudatot is csepegtethet beléjük. Csakhogy a tömegből egyre többen emelkednek ki a szellemi igényesség: a nemzeti kultúra, a keresztény lelkiség, az alapvető emberi erkölcs felé. Ezért a hol barbár, hol szabadelvű, hol a kettő nyílt azonosságából eredő gondolkodásmód erőteljes, romboló védekezésre kényszerül. Ehhez találta meg a gyűlölet szó változatait, mint pl. a „gyűlölködés, gyűlöletbeszéd, gyűlöletkeltés”, stb.

A gyűlölet elsősorban vallási kifejezés. A keresztény felfogásban a sátán önként elszakadt Istentől, a szeretet forrásától, ezért csak gyűlöletre képes, magával Istennel és mindenki mással, még önmagával szemben is. Amit az emberekbe ebből végzetes kísértésként át tud oltani, az a másik örök kárhozatának tevékeny kívánása.

A kritika, az ellenérzés, a másik sötét szándékának leleplezése, de még az ellenszenv is kívül esik ezen a körön, sőt, az építő bírálat ennek éppen az ellenkezője. Mégis, megfigyeltem, hogy akárhányszor mutatok rá a szabadelvű-barbár irányzat visszásságaira, a válasz mindig ugyanaz: gyűlölködik, gyűlöletet kelt, és az említett, kisszerű változatok.

Valójában onnan ered ez a közéleti képmutatás, hogy egy nemzeti elkötelezettségű vezetés ellen évek óta folyik a féltékenykedés, a sikerei, az eszmeisége, a népszerűsége nem hagyja nyugodni az ellenfeleket, ezért a tömegeket a legsúlyosabb kifejezések által mérgezik a fortyogó ellenérzésekkel. Legutóbb az ál-migránsokkal szembeni „gyűlöletkeltés” volt a vád, csak arról nem szóltak, hogy a köztünk felnövő nemzedék is megérdemelne némi szeretetet és felelős védelmet.

Nagy kísértés, hogy díszpintyeik károgását örökre magunk mögött hagyjuk, és ezért az igaz, de egyszerűbb lelkek olykor tényleg a pokolba kívánják őket. Ettől az érzéstől meg kell tudnunk szabadulni, ezért fontos számukra gyakran irgalomért könyörögni. Ezzel persze elég kemény leckét adunk fel az égieknek, de megfelelő hittel bátran bízzuk mindezt Isten mindenhatóságára!