hl-familie_230477_27540.jpg

Harminc év lélekszolgálat után már nehéz lenne a naivitás. Nem tudom, esketett-e valaki annyit ennyi idő alatt, amennyit én, úgy, hogy nálam az előkészület is megfelelően alapos. Az útjukra indított családok pedig megkapják a batyut: naponta kezdj újra szeretni, ne und meg, és ne a családi kirakatnak szeress, nem a büszkeséged, hanem a családapai, családanyai élethivatásod megélése, megvalósítása a cél. A hozzá való táptalaj ugyanott található, a családban.

Az Ige volt az emberek világossága… a világba jött. Emberré lett.

A világban pedig kijelölte az emberi együttélés egyetlen lehetséges formáját: Ő, maga is családba született és benne is nevelkedett.
Mi érzek papként, amikor ezt fontolgatom? Nagyjából ugyanazt, amit egy édesapa „megvajúdik” felnövekvő gyermekeivel szemben kétszer-háromszor, jó esetben ötször-hatszor. Nekem ez több tucatszor megtörtént. Én szóltam. Szóltam a párkapcsolatra való készületkor, hogy az nem az öncélú élvezetért valósul majd meg. Szóltam a párválasztáskor, ha elhibázottnak találtam. Törés, sértődés követte, ha mindebbe beleadtam a tapasztalatomat. Végül mindig, minden igazolódott, vagy így, vagy úgy, válással, szakítással vagy valamilyen tragédiával, esetleg a már említett kirakat-harmóniával, amely mögött naponként vibrál a levegő és életfogytiglan kitörni készül a természet lázadása. Csak a derűlátásban volt alkalmam csalódni, a vészjós jelek feltárásában – sajnos – soha. Semmi sem fordult jóra, ami felelőtlenül, rosszul indult, s amire a fiatalokat jó előre figyelmeztettem. Már nagyon nehéz a naivitás.
Válások, csonka családok, megroppant életű gyerekek, fiatalok, hányódó, családi kötelékből kiesett felnőttek sora: önzés a neved.
- Önzés a gyerekeket gyakorolt kereszténység nélkül felnevelni (fontosabb a különóra, a sport, a nyelvek, a gyöngyfűző szakkör, a keleti harcművészet…stb., amikről a fodrásznál a többi szépítkező anyukának el lehet dicsekedni a búra alatt).
- Önzés egy-két gyermeknél megállni, soha meg nem éreztetni velük a nagycsalád örömét a maga áldozataival alkalmazkodásaival együtt.
- Önzés a szülők öncélú felhajtásainak sokasága: kozmetikus, manikűrös, testépítő program, és egyéb önkeresések, a családi kirándulások, uszodázások és közös kertgondozások helyett.
- Önzés az elhagyott, közös imádság, étkezések (ott a vacsorád drágám a hűtőben, melegítsd meg a mikróban), együttes, tartalmas kikapcsolódások, amikről aztán bölcsességben gyarapodva lehet beszélgetni.
- Önzés a pazarlás, étellel, ruhával, pénzzel, idővel, felszínes érzelmekkel.
- Önzés a vasárnapi szentmise elhagyása, az Úr napjával való önkényeskedés.
- Önzés minden luxusnyaralás, amíg nem ismerjük környezetünk csodáit: a Galya-patak völgyét, a Komáromi Erődöt, a tapolcai tavasbarlangot, Tákost, Csarodát és Máriapócsot…
- Önzés áldozatként önmagunkra nézni, amikor mi magunk tesszük környezetünket áldozattá rossz természetünk révén, és nem tudjuk elkerülni ennek visszahatásait.

A megtestesült Isteni Ige a Szentháromság szeretetét hozza el a világba, ezt oltja bele a Szent Család életébe, hogy kivetítődjék és példaképül szolgálhasson minden családnak és a családalapításhoz minden embernek. Az erre való készséget pedig már kora serdülőkortól el kell kezdeni építeni. Mondjuk, tizenkét évesen megszülethetnek már az élethivatás első gondolatai, ahogy ma a megváltói küldetésére tizenkét évesen ráébredő Krisztussal találkozunk az Evangéliumban.