Mária és Erzsébet találkozása választ ad a női méltóság kérdésére: két anya találkozik, különleges küldetéssel.

„Erzsébet, gyermeket fogant, és öt hónapon át eltitkolta. Ezt tette hát nekem az Úr – mondta – azokban a napokban, amikor rám tekintett, és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított…
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel.

Nagy szóval felkiáltott: Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek…

Mária így szólt: Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára” (Lukács evangéliuma 1. fejezet).

A női természet, küldetés és szerepvállalás témakörét ennél a bibliai üzenetnél nyugodtan le is zárhatjuk. Az idős Erzsébet, és a szűzen gyermeket fogant Mária jelszerű áldott állapota világít rá, hogy minden asszony anyaként, gyermeke küldetésben nyeri el igazi fontosságát, azaz ő is benne lesz mindabban, ami gyermekében, esetleg utódainak valamelyik láncszemében kibontakozik.