Több évtizedes, a lelkekért végzett szolgálatomban sokféle emberi viszonyt életem át személyesen, vagy kívülről szemlélve. Egészen egyszerű fogalmak úgy jelennek meg, mint amelyek mindig is világosak és egyértelműek voltak, de eljött az idő, hogy szólni kell róluk. Mégiscsak szólni kell róluk és ez nagyon szomorú, de szükséges. A becsület, a tisztesség, a korrektség - különösen nekünk, keresztény embereknek - nem "funkcionális" tényező. Hiba megkérdezni: mi hasznunk van belőle, vagy mi kárunk lehet abból, ha inkorrektek, vagy becstelenek vagyunk? Még az önbecsülésünk sem lehet igazi szempont. Egyszerűen azért törekszünk egyenességre, mert így kell lennie, mert ez emberségünk, természetünk egyik alappillére, a bennünk és köröttünk uralkodó rend olyan feltétele, amely attól sem függhet, hogy környezetünkben akad-e még valaki, akinek ez fontos, vagy nem akad senki, és mi emiatt teljesen kiszolgáltatottá válunk.